guten abend

hellóka gyerkőcök!

mint láthattátok, hétvégn Pueblában voltunk Ronival, az israeli csajjal. Nem semmi az a lány...főleg pozitív de kicsit negatív értelemben is. épp Desarollo de nuevos negocios nevezetű órám szünetében írok, mert nincs kedvem kimenni a folyosóra, mert hideg van.

tudom, nektek ez hihetetlenül hangzik, de estére azért még ilyenkor lehűl a levegő. ez az óra egyébként olyan, mint a kisváll....csak sajnos a spanyolom nem nőtt még fel hozzá. annyira kicsi a világ!!!! a tanár ma este, amikor bejött az órára jó csomó újságot meg füzetkét hozott. Nézem, nézem, hát csaknem egy European Business Forum kandikál ki!!!! (ez a CEMS újság nagyoknak). Elkezdtünk a CEMSről beszélgetni, a lényeg, hogy ő írta az egyik cikket! Milyen kicsi a világ. Egyébként dolgozott Németországban is, és a mexikóvárosi Deutsche Schuleba járt.

még mindig tart a kisebb csoportok-klikkek kialakulása. végülis úgy döntöttem, átköltözöm a többiekhez, Február elején.

második cultural shokk

Tegnap ahelyett, hogy a többi erasmus-diákkal (tudom, ez nem erasmus, de egyezzünk meg ebben) mentem volna a szokásos veszünk-a-boltban-piát-és-megisszuk-táncol-buli-ba, a brit lakótársammal, és Sofiával (argentin) és Monicaval (guatemalai) mentünk egy mexikói buliba. Tehát taxival mentünk Irene (mexikói) házibulijába.

Azt még el kell mondanom, hogy itt a jobb módú emberek házának nem egyszerűen szép kerítése van, hanem egy fal választja el a külvilágtól, sok esetben sorompó és portás is van. Tegnap, megérkezésünk után ilyesmiket láttam. Két alkalmazottnak csak az volt a dolga, hogy az érkező vendégek kocsijait az alsó kertben leparkolják...

Medence, télikert....el sem tudom mondani mekkora mennyiségű étel és ital...és persze az emberek. Rajtunk kívül mindenki mexikói volt. Nem túl sok emberrel beszélgettem, de nem is igazán éreztem ennek szükségét. Főleg Monicaval és Sofiaval hülyültünk. Reménykedtem benne, hogy innen egy olyan buliba megyünk, ahol a többi erasmusos is ottlesz, de sajnos nem így történt. Mexikóváros egyik legsnobabb bárjában kötöttünk ki. Végül f2 körül hazajöttem, két nagyon kedves lány hazahozott.

Ma voltam életem első mexikói focimeccsén!!! Hihetetlen volt, majd képeket is mutatok. Mostmár tanulnom kell.

besitos!!!

:)))

Dórikám én most csak bejegyzést tudok írni, de kommentet nem:)
alakul:)

nagyon tetszik amit írtál!!! el akalrok menni!!!!!!

szeretettel ölel nogák ORsoly

una semana

hát sziasztok,

eltelt az első hét, még élek, csak kétszer vesztem el eddig a városban, egyszer sem raboltak ki.

a közlekedés az első néhány napban szinte halálfélelemmel töltött el, mostmár hozászoktam. teljesen normális dolog, hogy ha bulizni megyünk mondjuk 7-8-an, akkor is csak egy taxit rendelünk, minek több, legalább együtt halunk meg.

tegnap részem volt első mexikói karaoke-élményemben, csak spanyol számokkal!! reggel 5kor sikerült hazaérünk, így kiváncsi vagyok, hogy fog menni az első spanyolom ma.

tegnap voltam először Inversiones vagyis Mexico for the Global Investor nevezetű órán, amit egy mérhetetlenül arrogáns amerikai investment broker-banker, ki tudjami tart. dolgozott Soros Györgznek, ismeri a mexikói pénzügyminisztert, szerintem minimum száz évesnek kellene lennie, annyi pozíciót betöltött már....

az egyetem: hát, hogy is mondjam szépen. az ITAM-ra Mexikó leggazdagabb gyerkőcei járnak, mondanom sem kell, hogy kocsival, esetleg sofőrrel, és a suli tele van biztonsági őrökkel és rendőrökkel. a wc-ben is bőrfotel van, arra az esetre ha valaki elfáradt volna....vmi közben

a könyvtárban vannak tanulószobák, tanulószobák fotellel, tanulószobák, melyek videokonferenciára alkalmasak, és egész normális asztalok is. a könyvtárban megengedték, hogy kártya nélkül kölcsönözzek!!! németország után egész kicsit fura Mexikó...

nálatok már este hét van, én meg csak most fogok suliba menni, majd még írok

negyedik nap

Buenos Dias todos!

eddig túléltem, megvolt a harmadik fagyos éjszakám is. Elég gyorsan kellene szereznem valami szobamelegítőt, ha nem fordul melegebbre az idő.

A ház egyre jobban tetszik, a lakótársaim is! Annak ellenére, hogy szinte minden cserediák máshol lakik, nem költözöm el. Itt vannak latin-amerikaiak, és ikább szenvdek az elején jobban a spanyollal, meg fogja érni!

Holnap megyek suliba először, nagyon kíváncsi vagyok. Kedden mérik fel a tudásom spanyolból és jövő héten keződidk a nyelvtanfolyam. Tegnap voltam az első tipikus erasmus-buliban. Konyha, pia, sokan berúgnak....tipikus. Végül nálunk kötöttünk ki, és csak spanyolul beszéltünk-beszéltek. a Mini-szótáram nélkül már sehova sem megyek.

:)))))))) DÓRII

Hé ide mi is tudunk bloggerelni!! Dóri írt egy piszkozatot, de még nem tette közzé ;)
in Mexico jejejej

folyt kov.

közben eszembe jutottak még vicces dolgok. Kicsit mesélek a házról, ahol lakom (1 napja!!!) Szóval 10 szoba van, 4 fürdőszoba, ebedlő, nagyszoba, konyha, tetőterasz, és kert. Nagyon jól hangzik, de le kell szögeznem, ez nem Európa. Meg kell mondanom őszintén, először kicsit leakadtam a helyzeten, de nap végére teljesen megbarákoztam a házzal. Mexikóban olyan, mint a fútés intézménye,nem létezik. És gyönyörú az idő napközben, 23-25 fok volt tegnap is, de a kőházban benn, hideg van!!!! Összegyűjtöttem az üres szobákból a takarókat, és a sípulcsimban aludtam, de túléltem az éjszakát!!! Jeee!!

Kicsit a lakótársaimról is. Lis brit lány, 11éves koráig Honk-Kong-ban éltek, majd Andorrába költöztek, ahol francia gimibe járt, Toulusban járt egyetemre, majd egy évet tanult itt MExikóban, most pedig szakmai gyakorlaton van. Nekem nagyon angol, de azért optimistán tekintek elébe.

Mauricio, 33 éves Costa Rica-i srác, hiheteten arc!!! Costa Rica-ban ugyebár costa ricaiul beszélnek, nem spanyolul, így neki a spanyol is degen nyelvnek számít. Bemutatkoztunk, mondtam neki, hogy a spanyolom még nem igazán jó, beszéljünk az elején inkább angolul. Hát Mauricio ezt úgy engedte el a füle mellett, ahogy kell, nem hajlandó velem angolul kommunikálni, kizárólag spanyolul. Azt is szeretném veletek megosztani, hogy ez még mind szép és jó, de olyan akcentusa van, hogy sokszor az sem érti, aki nagyon jól beszél. Ja, és ráadásként Mauricio mindenkit arra buzdít, hogy csak spanyolul beszéljenek velem, angolul semmiképp.

Kleber, brazil fiú, akik pár héttel ezelőttig itt lakott, sokat jön vissza most is. Na ő, egyáltalán nem beszél angolul, no hablo inglés!!!! Azt képzeljétek el, amikor Kleber - a brazil spanyol akcentusával - és én megpróbálunk kommunikálni. Ne tudjátok meg mmilyen!!! Korábban azt hittem, hogy mióta megtanultam snowboarddal csákányos felvonózni, nem fogom magam olyan helyzetben találni, ahol nagyon hülyének érzem magam. Na, hát itt nagyon hamar eljött ez az idő. Tegnap el kellett magyaráznom Kleber-nek, hogy ma reggel el kell mennem az egyetemre 9-re, de nem tudom hogyan ell oda menni, mert még sose voltam ott. Hihetetlen volt.

Torrey az amerikai srác, nagyon aranyos, most épp padlón va, kicist kikészült ettől a mexikói fejetlenségtől.

numero uno

ciao, buenos dias, sziasztok!!!!

megprpróbálok angolul is és magyarul is írni, aztán remélem, pár hónap múlva folyékony spanyolba megyek át.

Túléltem a repúlőutat. 15 óra, 9500 km, madridi átszállás, és még a csomagjaim sem vesztek el!!! Gép leszáll, dóri jön ki, fél óra sorbanállás, de minden rendben az Extranjeros sorban, vízum oké, átmehetek. Csomagjaim már a futószalagon várnak, gyors tolókocsi-keresés, és irány Alberto, aki remélhetőleg már a kijáratnál vár. És ottvan!!! Alberto a buddym, 21 éves és angolul, németül és spanyolul beszél. Először átvergődünk a reggeli csúcson (az itt reggel 6kor kezdődik), és irány a lakás.

Nagy nehezen megtaláljuk a házat, miután a GPS-néni ötször elküldött minket másfelé. Még Alberto is azon nevet, hogyan tudtak GPS CD-t csinálni Mexikóvárosról, hiszen ez szinte lehetetlen. Leparkolunk, következő lépés: csak legyen otthon valaki, aki kinyitja az ajtót!! Csöngetünk, csöngetünk, csön-ge-tünk, de senki nem nyit ajtót, majd 15 perc után, egy nagyon álmos és durcás kinézetű lány kinyitja az ajtót. Ő Lis, a brit lakótársam, aki már másfél éve itt él. Róla majd később többet, meg a többi lakótársról is.

Albertóval elintéztük a mobilt, pénzváltást, bevásárlást, voltam a házukban, anyukájának is bemutatott. Itt tényleg óriásiak a különbségek. Kosz van, óriási fejetlenség néha, arról nem is beszélve, hogy mindenki (tényleg!!!!) úgy vezet, mint egy őrült öngyilkos-jelölt. Ha indexelsz, direkt bemennek eléd, így a sávváltás csak szigorúan becsúszú technikával múködik. Elég általános, hogy nincsenek felfestve a sávvonalak, vagy éppen kétszer annyi van, mint amennyit az út szélesslge megkívánna.
A taxik 90%-a régi típusú bogárhátú Volkswagen, és olyan, mint BKV, szinte nem létezik. A buszokat magáncégek üzemeltetik, nagy a verseny az utasokért, így gyakorlatilag bárhol meg lehete próbálni leinteni egy buszt, meg fog állni.

Az úgyintézés is sokkal lazábban, lassabban megy, senki nem idegeskedi túl magát. Mobil feltöltőkártyát venni fél órába telt. A szupermarketben azt gondoltam, itt nem érhet meglepetés, végülis a globalizáció világában élünk, mi történhet. Bepakolunk albertoval a kocsiba mindenfélét, pénztár, fizetünk, nagy a sor, így már kezdeném gyorsan zacskókba tenni a cucokkat, amikor Beto eőrteljesen elkezd böködni, hogy ne csináljam már, mindjárt jön valaki, aki helyettünk megcsinálja. Hihetetlen, a kasszánál állnak alkalmazottak, akiknek az a feladata, hogy a bevásárolt dolgokat zacskókba teszik. Ha az ember tankol, itt ki sem szállnak az autóból.CSak beállnak a benzinkúthoz, egy alkalmazott feltankolja az kocsit, és neki kell fizetni is. Olyan hogy számla, vagy blokk, na ne hülyéskedjünk már!!!